16
1A szombat elmúltával a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Szalómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét.
2A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírhoz.
3Ezt mondogatták egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról?”
4Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve.
5Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek.
6De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová tették.
7Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.”
8Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.
Jegyzetek
16,8 A kéziratos hagyományban a Mk-nak négy különböző befejezése ismert. Az úgynevezett „autentikus Márk-evangélium” (1) befejeződik a 16,8-ban. A v. 8. után folytatódó rövid befejezés (2) a következő: „De hírül vitték röviden Péternek és azoknak, akik vele voltak, mindazt, amit mondtak nekik. Ezután maga Jézus küldte el általuk keletről nyugatig az örök üdvösség romolhatatlan üzenetét.” Az úgynevezett „kanonikus befejezés” (3): Mk 16,1–8 + Mk 16,9–20. Az úgy nevezett Freer-logion (4) egy betoldás a kanonikus zárlatba a v. 14 és v. 15 között: „Ezek így mentegetőztek: »A törvényte lenségnek és a hitetlenségnek ez a korszaka a Sátán hatalma alatt áll, aki nem engedi, hogy az igazságot és az Isten erejét befogadják a tisztátalan lelkek. Ezért most nyilatkoztasd ki igazságosságodat«. Ezt mondták Krisztusnak, és Krisztus így válaszolt nekik: »A Sátán uralma éveinek száma beteljesedett, de más szörnyű dolgok közelednek. Azokért adattam halálra, akik vétkeztek, hogy többé ne vétkezzenek, és hogy örökrészük lehessen az igazságosság lelki és romolhatatlan dicsőségében, amely a mennyben van«”.